„Hiszem, hogy túléljük a nehéz időket”
Interjúban osztotta meg Kherson megye evakuált lakója a kahivkai gátrobbanás után, hogyan segítették őket az Ökumenikus Segélyszervezet kríziscsomagjai
Folyamatos helyszíni jelenléttel és egymást követő segélyakciókkal támogatja az Ökumenikus Segélyszervezet a Nova Kakhovka-i gát felrobbantása miatt víz alá került települések lakosait. Segélyszervezetünk a város felszabadítása óta állandó herszoni jelenlétének köszönhetően azonnal tudott reagálni a fellépő szükségletekre, valamint megkezdte a következő lépések kidolgozását. Az élelmiszerből és higiéniai termékekből álló első segélyszállítmány pár nappal a katasztrófa után érkezett meg Herszonba. A folyamatban lévő osztások mellett zajlik már a víz visszahúzódását követő szakaszra koncentráló segélyakciók előkészítése is, többek között szivattyúk, generátorok adományozásával.
A lakosság evakuálása folyamatos, a kárfelmérések tartanak. Az evakuálásra kényszerült emberek abban a reményben élnek, hogy a vízszint emelkedése végre megáll, és a helyzet stabilizálódik. A „Korabel” nevű negyedből evakuált lakosok osztották meg velünk a gátrobbantást követő első nap eseményeit, amikor a Dnyipro vize teljesen elöntötte otthonaikat.
Szvetlana Pavlivna Kherszon abban a kerületében él, amelynek utcáin ma a folyó vize hömpölyög. Szvetlana rokonaihoz menekült az árvíz elől a város egy feljebb fekvő kerületébe, ahol szintén árvíz van, de nem olyan súlyos, mint az övében.
„A kerületünkben a lakóházak körül magasan áll a Dnyipro vize. Nincs áram, nincs ivóvíz, nincs gáz. A boltok zárva vannak.”
“Az Ostrovnak is nevezett kerületben lakom, ott nagyon rövid idő alatt elöntött mindent a víz. A lakásunk az 5. emeleten van, így a víz nem ért el minket közvetlenül, de elzárta a kijáratokat, benn ragadtunk. A földszinten már derékig ért a víz. Az emberek csónakokon tudják csak elhagyni otthonaikat. Egy Olha nevű önkéntes segített nekem kijutni a vízzel elárasztott városrészből és eljuttatott a rokonaimhoz.
A fiam a lakásunkban marad, amíg a víz le nem apad. Hagytam neki egy kis ételt, olyat, amit hidegen is meg lehet enni. Remélem nem lesz éhes. Bízom benne, hogy egy hét múlva már hazamehetek. A víz még mindig emelkedik, de előbb-utóbb csak elkezd apadni, és egy kicsit felszáradnak az utak. A fiamnak túl kell élnie ezeket a napokat. Tudtommal még három ember maradt a lakóépületünkben. Az egyiküknek agyvérzése volt, így nem tud közlekedni. Másik kettő pedig nem volt hajlandó evakuálni. Azt mondták, hogy ők az otthonukban fognak mindent átvészelni.
A korom ellenére – 75 éves vagyok – otthonról próbálok segíteni az embereknek. Mindenkit felhívtam, akit csak tudtam. Az önkéntesek öt nőt vittek a városközpont első bejáratától egy magánházba, amit nem öntött el a víz. Együttérző emberek biztosítottak menedéket nekik. A khersoniak rokonaikhoz, kollégiumokba vagy az olyan emberek által ingyenesen biztosított házakba költöznek, akik beengedték őket otthonaikba ebben a borzalmas helyzetben.
Az Ökumenikus Segélyszervezettől kaptam kríziscsomagot. Nagyon jókor jött, talán most a legjobbkor. De nagyon sajnálom, hogy a fiamnak nem tudtam otthagyni a telefon- és laptoptöltőt, ami a kríziscsomagban van. Neki ez jól jött volna. A zseblámpa is neki jobban kellhet. Amint lehet, eljuttatom hozzá ezeket a dolgokat. A fiamnak nagyobb szüksége van most erre a vízzel körbezárt otthonunkban.
A kerületünket súlyos csapás érte: erőteljes bombázásokat is átéltünk már, most pedig vízbe akarnak folytani bennünket. De hiszem, hogy túléljük a nehéz időket, és eljön még a győzelem napja.”
