Mezei Léda felolvasásával ünnepeltük a karácsonyt a dunavarsányi Idősek Otthonában
Márton Éva intézményvezető köszöntőjével kezdődött a karácsonyi ünnepség a dunavarsányi idősotthonunkban, ahol zsúfolásig megtelt a közösségi helyiség. Az itt élő szépkorúak számára az ajándékokon túl közös énekléssel és egy meglepetésvendéggel is készültünk: önkéntesünk, Mezei Léda tartott felolvasást Móricz Zsigmond: Karácsonyi ének című novellájából. Az idős lakók számára lehetőséget biztosítottunk arra is, hogy ők is megajándékozzák azokat a szeretteiket, akikkel idén karácsonykor nem tudnak találkozni: szívpostán keresztül küldhették el üzeneteiket.
Jelenleg megtelt az Idősek Otthona, ahova sokan szeretnének bekerülni – meséli Márton Éva, aki 2019. februárja óta vezeti az intézményt. Éva húsz éven keresztül dolgozott különböző szociális intézményekben főnővérként, 2012 óta pedig intézményvezetőként. Nem csak nagy tapasztalatra tett szert a szakmájában eltöltött évtizedek során, de számára egyértelművé vált az is, hogy az idősekkel foglalkozik legszívesebben.
A szépkorú jelentkezők száma magas, féléves, egyéves várólistával lehet az intézménybe költözni. A jelentkezők egy része a Segélyszervezeten keresztül veszi fel a kapcsolatot Éváékkal, más részük ajánlások útján talál az otthonra. Jellemzően rokonok kérnek segítséget idős szerettük ellátására, de előfordul olyan is, hogy maga a szépkorú jelentkezik az intézményben.
„Vannak olyan idős nénik és bácsik, akik felismerik, hogy többé már nem képesek saját maguk megfelelő ellátására, ezért segítséget kérnek tőlünk. Volt olyan esetünk is, amikor a kapuban csöngettek és kérdezték, hogyan tudnának hozzánk bekerülni” – idézi fel emlékeit Éva.
Az idősek közül kint sokan egyedül éltek, megszokták a magányt, ezért az intézményben is szeretnének szobatárs nélkül élni. Az otthon 14 munkatársa igyekszik mindenki kívánságát teljesíteni, de vannak olyan esetek, amikor a kérést az ellátott érdekében kell megtagadniuk. Éva szerint az egyszobás elhelyezés esetén ilyen kizáró ok lehet a kezdődő demencia, vagy egy súlyos mozgásszervi probléma.
Szívből szeretni
„A beköltözők kezdetben a befogadó szobába kerülnek, ahol egy gondozottunk, Betti néni fogadja őket. Az első időkben mindig ő a szobatárs, segíti, támogatja az újakat, jelenleg egy süketnéma nénivel osztozik egy helyiségen” – mutatja be az intézményvezető az otthon legrégebbi lakóját.
„Már jelelni is tudok valamennyire” – ezt már Betti néni meséli mosolyogva, aki elmondása szerint új otthonra és családra lelt Dunavarsányban. A gondozottakkal és az ápolókkal is jó viszonyt ápol, mindenkinek szívesen segít, de azt is tudja, hogy ő is számíthat mindenkire.
„Szeretek itt lenni, szeretem őket” – mutat lakótársakra és szociális dolgozókra egyaránt, miközben személyes történetét meséli. Odakint egyedül maradt, súlyos betegsége miatt viszont képtelen volt már ellátni magát. „Ha a kertben vagy utcán elestem, nem tudtam felállni, várnom kellett, míg a szomszédom hazaér és segít” – emlékszik vissza könnyes szemekkel az otthonba költözés előtti időszakra. „Itt bent már más, itt segítenek, vigyáznak ránk. Új személyiségem is lett. Korábban ateista voltam, de megtértem, imádkozok, és megtanultam egy fontos dolgot: szívből szeretni!”
Betti néni súlyos betegsége és családjában történt drámai események után sem hagyta el magát: naprakész ismeretekkel rendelkezik, internetezik, sokat látogatja az intézmény könyvtárát, több nyelven megérteti magát, de legjobban festeni szeret, amiben az otthon személyzete minden támogatást megad neki.
„Ha valami különleges szín kell, addig megyek, amíg meg nem találom valahol” – meséli nevetve Éva, aki szerint fontos, hogy aktívan tartsák a gondozottakat, ezért sok kreatív feladatot biztosítanak számukra.
Ottjártunkkor az intézmény vezetése épp az idősek világnapjára készült: az ünnepélyes eseményre a Segélyszervezet önkéntesei is ellátogattak, Mezei Léda felolvasást tartott, míg Katus Attila átmozgató tornát tartott a szépkorú lakóknak, akikkel még táncra is perdült.
„Sokszor sütünk, főzünk az idősekkel együtt. Próbáljuk azt az űrt pótolni, amit a család hiánya okoz. Legutóbb csalamádét készítettünk együtt, de vannak zenés foglalkozásaink is, ahol a lakók énekelnek és táncra is perdülnek, de gyakran látogatnak minket önkéntesek is, az idősek pedig nagyon szeretik őket” – idézi fel Éva. Hozzátette: nagyon fontos, hogy a gondozottakkal éreztessék, hogy fontosak.
Nem a pelenkacsere az igazi nehézség
Dunavarsányban reggel hatkor indul a nap. Minden gondozott rendbe teszi a szobáját, majd nyolc órakor már reggeliznek, tíz órakor tízóraiznak, a déli ebéd után pedig csendes pihenő következik. Az uzsonna előtt vannak, akik a parkban sétálnak, vannak, akik tévénézéssel töltődnek fel. A közösen elfogyasztott vacsora után fürdés következik, majd este 8 órakor lámpaoltás – írja le az intézmény egy átlakos napját Éva. Az évek során együtt töltött idővel az otthon dolgozói megismerik az idősek életét, közel kerülnek egymáshoz, kötődés alakul ki közöttük.
„Egy olyan kollégánk sincs, aki csak azért jön be dolgozni, hogy kitöltse a munkaidejét. Akik itt dolgoznak, szívvel-lélekkel csinálják, mert ezt csak szívvel-lélekkel lehet. Én mindig ezt csináltam, nem értek semmi máshoz. Akik bekerülnek, közel kerülnek hozzánk. Megismerjük őket, a történetüket. De egyszer csak megbetegszenek, másnap pedig elmennek. Nem a pelenkacsere a nehéz, hanem elengedni azokat, akik egyszer közel kerültek hozzánk” – mutat az otthonban dolgozó szociális munkások nehézségeire az intézményvezető.
A Dunavarsányban található gondozóház 24 órás felügyelet mellett, teljes
ellátás biztosításával várja az ápolásra, gondozásra szoruló személyeket.